A szulfonamidok előnye a széles antibakteriális spektrum, a stabil tulajdonságok, az alacsony ár és a választható készítmények széles választéka. A szulfonamidok alapszerkezete p-szulfanilamid. Megzavarhatja a bakteriális folsav szintézisét, és befolyásolhatja annak növekedését és szaporodását, ezáltal gátolja a legtöbb Gram-pozitív baktériumot és néhány negatív baktériumot.

A szulfára nagyon érzékeny baktériumok közé tartoznak a következők: Streptococcus, Pneumococcus, Salmonella stb., közepesen érzékenyek: Staphylococcusok, Escherichia coli, Pasteurella, Shigella, Listeria, egyes Actinomyces és Treponema hyodysenteriae Szulfonamidokra is érzékenyek; bizonyos protozoák, például a kokcidiák ellen is hatásos. A szulfonamidokra érzékeny baktériumok rezisztenciát alakíthatnak ki.

A tényleges használat során a szulfonamidokat gyakran más gyógyszerekkel együtt alkalmazzák. A korai szulfonamidok hosszú távú használatának legtöbb káros hatása a húgyúti zavarok, a vesekárosodás és a csökkent takarmányfelvétel.

A mérgező és mellékhatások csökkentése érdekében először is az adagolásnak megfelelőnek kell lennie, és nem szabad tetszőlegesen növelni vagy csökkenteni. Ha az adag túl nagy, az fokozza a toxikus és mellékhatásokat, ha pedig túl kicsi, akkor nemcsak hogy nincs terápiás hatása, hanem a kórokozó baktériumok gyógyszerrezisztenciáját is kifejti. Másodszor, használja más gyógyszerekkel, például amprolinnal és szulfonamid-szinergistákkal az adag csökkentésére. Harmadszor, ha a képlet lehetővé teszi, azonos mennyiségű nátrium-hidrogén-karbonát adható hozzá. Negyedszer, a baktériumok különböző fokú keresztrezisztenciát képesek kiváltani a szulfa-gyógyszerekkel szemben, így ha rezisztensek egy bizonyos szulfa-gyógyszerrel szemben, nem alkalmas másik szulfa-gyógyszerre váltani. Általánosságban elmondható, hogy a szulfa-gyógyszerek kezdeti adagját meg kell duplázni, és az akut időszak után ragaszkodni kell a gyógyszer szedéséhez 3-4 napig, mielőtt abbahagyják.